Használt autó vásárlás előtt érdemes különös körültekintéssel eljárni, mert egy ilyen vételnek mindig vannak kockázatai. Első lépésként célszerű ellenőrizni azt, amit adminisztratív módon lehetséges. 2015. év végétől elérhetők a KEKKH és a Nemzeti Közlekedési Hatóság adatbázisában szereplő egyes adatai a gépjárműveknek (pl. összes, rögzített km-óra állás és a rögzítés időpontja, körözés ténye, forgalomban van-e). Sajnos kevesen ismerik és veszik igénybe ezt a szolgáltatást, pedig 625 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésével és néhány kattintással kiszűrhető a manipulált km-órájú járművek egy része. (A magyarországi forgalomba helyezést megelőzően visszatekert órájú kocsik sajnos nem.)
Nehézkesebb a műszaki szempontból alkalmatlan járművek kiszűrése, mert a korábbi sérülések, javítások nyomait kellő szakértelem hiányában olykor nehéz felismerni. Vásárlás előtt célszerű a kiválasztott járművet szervizben átvizsgáltatni, vagy hozzáértő, a típust jól ismerő személy véleményét kikérni. A szakszerűen kijavított hiba nem feltétlenül jelent értékcsökkenést is egyben, ez nagyban függ a korábbi sérülés mértékétől, a javítástechnológiától, a felhasznált anyagok minőségétől és az autó korától is.
Kitől vásároljunk használt kocsit? Lehetőleg megbízható helyről – mondanám – de erre nincs általános érvényű szabály. Az bizonyosan állítható, hogy a legjobb, ha az eladó huzamosabb ideig használta a járművet, be tud számolni az ismert hibáiról, az esetleges korábbi meghibásodásairól és az elvégzett javításokról is. Nem elég azonban a vevő tudomására hozni a fennálló hibákat, ezt fontos írásban is rögzíteni a szerződésben. Ezzel az eladó későbbi kellemetlenségektől óvja meg magát, hiszen a vevő már a vásárláskor is ismert hibákra utóbb szavatossági igényt nem alapozhat. Elvétve találkozom mégis olyan szerződéssel, ahol a felek erre is kitértek volna. A papírra leírt szerződést a felek szükséges rosszként, felesleges adminisztrációként kezelik, amire nem nekik, hanem a hatóságnak van szüksége. Sokkal gyakoribb, hogy még a vételárat sem rögzítik számszerűsítve, csupán a „megegyezés szerint” fordulatot használják. Ez talán jó ötletnek tűnhet addig, amíg a vevő arra gondol, hogy a hatóság jobb ha nem is tudja, hogy mennyiért cserélt gazdát a verda, de komoly bizonyítási nehézséget okozhat később, ha hibás teljesítés miatt a szerződés felszámolására kerül sor.
Gyakori kérdés, hogy kereskedőtől, vagy magánszemélytől érdemesebb-e venni? Fel-felröppen időnként egy-egy hír olyan autókereskedőkről, akik kilométeróra visszapörgetéssel, vagy más módon tévesztették meg vásárlóikat, sóztak rájuk romhalmazokat. Ez nagyon sokat árt a tisztességes kereskedőknek is, akik sokkal nagyobb számban tevékenykednek, mint ügyeskedő társaik. Az is igaz, hogy a kereskedő többnyire nem tud olyan részletesen beszámolni a kocsi múltjáról, mint egy magánszemély, és valószínű, hogy nem nála fogjuk megtalálni a „kihagyhatatlanul kedvező vételt”, de a jobb kereskedések cserébe műszaki átvizsgálással, állapotlappal kínálják autóikat. Autókereskedésben vásárlás esetén mindenképpen élvezzük a fogyasztói szerződés törvény által garantált előnyeit. Fogyasztó és kereskedő közötti szerződés esetén a fogyasztó(vevő) két éves elévülési időn belül érvényesítheti a szavatossági jogait, míg magánszemélyek közötti ügylet esetén ez csak egy év. Használt autó eladása esetén ugyan közös megegyezéssel rövidebb időben is megállapodhatnak a felek, de egy évnél rövidebb elévülési idő ebben az esetben sem köthető ki érvényesen. Nagyon jelentős előny a vevő oldalán, hogy fogyasztói szerződés esetén vélelmezni kell, hogy a hat hónapon belül felismert hiba már az adásvétel idején is fennállt. A Ptk-ban rögzített szabályok alól kiszerződni nem lehet, a fogyasztó hátrányára eső bármilyen eltérés érvénytelen lesz.
Ennek ellenére gyakran olvashatjuk az internetes hirdetési oldalakon közzétett ajánlatokban például a következő fordulatot: „a tévedés és köztes eladás jogát fenntartjuk”. Nem csak a fogyasztók (vevők), de a professzionálisan kereskedelemmel foglalkozó személyek sincsenek sokszor tisztában a jogszabályokkal. A „tévedés jogának” (sic) fenntartása vélhetően azt jelenti, hogy a hirdető az utóbb valótlannak minősülő tényállításaiért nem vállal felelősséget. Az ilyen nyilatkozat a vállalkozás részéről a mellett, hogy nem tisztességes, jogszabály alapján érvénytelen is egyben. Polgári jogviszonyokban mindenki többnyire a saját kockázatára téved, és az eladó a hibás teljesítése körében eleve hiába is hivatkozna arra, hogy az utóbb felmerült hibáról nem tudott. A jó vagy rosszhiszeműségnek ugyanis a szavatossági igények megítélésekor nincsen jelentősége, az eladó felelőssége a vásárláskor fennállott hibák esetében objektív. Mégis, egy ilyen érvénytelen kikötés is alkalmas lehet arra, hogy egyeseket eltántorítson a jogos igényérvényesítéstől.
Mikor megalapozott a vevő igénye? A szolgáltatás akkor szerződésszerű, ha a teljesítés időpontjában megfelel a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Ha ezt a mondatot egy gépkocsivásárlás esetére próbáljuk értelmezni, akkor meg kell határozni, hogy egy bármilyen használt autó, milyen minőségi követelményeknek kell, hogy megfeleljen. Nem felújításra, vagy alkatrésznek kínált eszköz esetén elvárható, hogy az legalább a közúti közlekedésre alkalmas állapotban legyen. Szélsőséges eset, hogy a kocsi már a hazaúton lerobban valamilyen a megbízható működtetéssel összeegyeztethetetlen lényeges hiba miatt. Ilyen esetben a vevő igénye többnyire megalapozott. Más eset, ha valaki vesz érvényes műszaki vizsgával 150 ezer forintért egy 25 éves kocsit, és utóbb azért szeretne elállni a szerződéstől, mert a kocsi rozsdás és többé-kevésbé minden része kopott. Egy idős járműnél más a hibátlanság mértéke, mint egy újszerűnél. A természetes elhasználódásból eredő hibák miatt támasztott igények -általában- nem minősülnek megalapozottnak. Ilyen hibákra a vevőnek számítania kellett, nyilvánvalóak voltak, vagy a kellő gondosságot gyakorolva fel kellett volna őket ismernie. Nyilván más eset, ha a felek szerződése egy kitűnő állapotú, kifejezetten felújítottként leírt autóról szól. Ha valaki alkalmi vételt keres, még inkább megsokszorozott elővigyázatossággal érdemes eljárnia a vásárlás előtt. Problémamentes szerződés korrekt partnerrel valósulhat meg. Internetes keresés esetén ki kell szűrni a szószátyár (fájó szívvel válok meg hű társamtól, világ vége garancia + 1 nap…), semmitmondó (kihasználatlanság, vagy külföldre költözés miatt eladó, korának megfelelő állapotban, nincs időm foglalkozni vele…), személyeskedő (tesztpilóták, okoskodók, ruppótlanok, zsugorik, stb. kíméljenek) stílusban írott ajánlatokat, úgyszintén a megkomponált, manipulált, távolról készült képeket tartalmazó hirdetéseket. Célszerű a keresést egy bizonyos, vagy néhány típusra leszűkíteni és ezekből többet megnézni. Ez a befektetés (pénzben és időben is) a jó vétellel sokszorosan megtérül. Érdemes az igényeket az élet realitásaihoz igazítani. Aki használt autót ad el, ritkán cserél előtte olajat, szíjakat, fékbetéteket, stb. Ezekkel a javításokkal a vevőnek célszerű eleve kalkulálnia, így felesleges csalódásoktól óvja meg magát. Szintén kerülendő a „nyílt adásvételivel” való eladás szófordulatával operáló eladó. A „nyílt adásvételi” szerződés a kereskedői szlengben azt jelenti, hogy a jármű törzskönyvében feltüntetett tulajdonos által aláírt biankó szerződés, amelyre a vevő és a tanúk adatai és aláírása később kerül rá.
Nagy kockázatot vállal aki ilyen ügyletbe belemegy, mert sokszor már az eladó személyének a kiderítése sem egyszerű. A törzskönyvön feltüntetett személy nem feltétlenül az aktuális tulajdonos, és sokszor az derül ki, hogy ő már korábban másnak értékesítette az autót, a biankó szerződésen lévő aláírás pedig nem tőle származik. Az ilyen szerződés valótlan tartalmú okirat, amelynek a felhasználásával a vevő bűncselekményt is megvalósíthat.
